Friday, 16 November 2012

Unalom a köbön

Tegnap nem edzettem, de végre eljutottam a világítótoronyhoz. Odafele gyalogoltam 4.5km-t, vissza kb. 800m :) De legalább már tudom, hogy merre kell menni. Mikor odaértem, kiabáltam, hogy Gus Pike, Gus Pike, de senki nem kiabált vissza, hogy Felicity King :D Megvolt a napi örömöm. Beszélgettem egy helyi horgásszal,persze hátsó szándékaim voltak, lefotóztattam magam vele :) Majd ha megtalálom melyik rendező dobozban van az adatkábel, akkor felvarázsolom ide is a képeket.
Ma reggel pedig egy gyönyörű napsütéses napra ébredtem. Megittam a kávém, szívtam két slukk e-cigit, benyomtam egy müzliszeletet, aztán nekilódultam futni. De ez a város ferde. Nem csak hogy dimbes-dombos, hanem még oldalosan lejt. Nem viccelek. Így lett 5km 38 perc alatt, a tengerparton, meg össze-vissza a városban,de küzdeni kell, hogy ne essek el és nincs egyenes szakasz. Amint felküzdöttem magam egy emelkedőn, máris lejtő, majd emelkedő stb. Fárasztó volt nagyon, éreztem a lábaim rendesen, de azért jól esett.
Amúgy itt nem fut senki. De tényleg. Az emberek úgy néznek rám, mintha meg lennék kergülve. Na majd hozzászoknak:)
És amúgy unalom-unalom-unalom. Mennék már dolgozni....Mi lesz velem, ha nyugdíjas leszek??????

2 comments:

  1. De szeretnék egy ilyen napot! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Tudod, hogy két hete még én is nyivákoltam egy szabadnapért:) Mostmár azért elég:) Oké, hogy február óta nem volt olyan nap, hogy ne dolgoztam volna és kell a pihenés, de jóból is megárt a sok :D

      Delete