Thursday, 20 December 2012

Mikor a bosszú bosszút áll

Kedden reggel, mikor kikeltünk Davel az ágyból, mondtam neki, hogy a jobb karom még most sem tökéletes, néha még fájdogál. Aszonta, hogy igen sweetie-pie, because you do an awful lot of exercise. Én erre, hogy ádehogy, hiszen csak napi 30 percet mozgok, annyi meg kell. Ő erre, hogy én szóltam. Ugye tegnap lenyomtam a bosszú edzést, utána készülődés melóba, majd mikor gyalogoltam odafele, felfele a dombon, a lábaim egyszerűen leálltak, alig bírtam elvonszolni magam az Aldiig (500 méterre van ahol én dolgozok, itt Dave dolgozik:)), remegtem, a nyakam környéke ilyen szedres lett vagy mi, tele piros foltokkal. David válasza, hogy ő ugye szólt.....mondtam neki, hogy ez nem az edzés miatt van, az jó nekem, és hagyjon engem békén.....Utána ugye meló, alig bírtam lenyomni a 8 órát, totál be voltam lassulva, de más egyéb tüneteim nem voltak, nem fájt semmim, nem vagyok megfázva. Este beállítottam az ébresztőt úgy, hogy legyen időm ma vásárolni meg edzeni meg hajmosás, készülődés stb. Fel is keltem jó kis izomlázzal, a fürdőig kitántorogtam, aztán zutty vissza az ágyba és hunytam még egy órát. Lehet mégis igaza volt??? Így ma bosszúságomra pihenőnap, nem ezt terveztem, de hallgatok Davere és a testemre. Mert igaz, hogy csak 30 perceket mozgok mostanság, de azt keményen, vért izzadva, nem tingli-tangli módra. De tudom, hogy a mai edzés semmire sem lett volna jó. Még hátra van 2x 2km gyaloglás, 7 óra meló, éjfél lesz mire hazaérek,1 mire ágyba kerülök. Hosszú nap. Jobban járok így. Kicsit fáj a szívem, mert pilates lett volna ma soron, de megvár az engem, ugye?

2 comments:

  1. épp erről írom a cikkemet.. vagyis, erről is... és benne van, hogy mi mindig jobban tudjuk, a másik hülye, feleslegesen aggódik, és mi erősek és legyőzhetetlenek vagyunk... na persze :) pihenj, mert a túledzettség nem játék.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ma már jógáztam,de csak finoman :)

      Delete