Thursday, 20 October 2016

A szülés 1.

Így lassan 3 hét (!!!) elteltével már ideje lenne leírnom hogy is történt ez az egész nálunk.
-szeptember 18-ra voltam kiírva
-16-tól kezdve minden este jósló fájások,nyolctól éjfélig,utána semmi
-20-án midwife,aki membrane sweep-et ajánlott,de akkor még visszautasítottam
-következö vizsgálat egy hét múlva,ekkor már kértem a sweepet,a midwife azt mondta,hogy semennyire nem vagyok kitágulva,ezért idöpontot kaptam másnapra szülés indításra
-28-án reggel 8ra kórház,ahol megkaptam az elsõ adag tágító zselét 10 óra körül
-következö vizsgálat du. 6kor,semmi nem történt,még egy adag zselé,estère be kellett feküdnöm a kórházba
-reggel megvizsgált egy másik doki,akinek az elsö kérdése az volt a vizsgálat után,hogy volt e valaha valamilyen mütétem,mert az elég fura,hogy annyi adag zselétöl még semmi sem történt. Mondtam neki,hogy semmi,de anyumnál is pont ugyan ez történt. Òvatosan felajánlotta a császármetszést,de azért beadta az utolsó adag zselét.
-Délután egy újabb doki vizsgált meg,aki szintén megállapította,hogy még mindig semmi. Itt én vetettem fel a császár lehetõségét,de ez a doki teljesen ellene volt,minden áron akart még egy adag zselét adni nekem.Addigra én már fizikálisan és lelkileg is totál kimerült voltam. Napok óta nem aludtam,folyamatosan fájásaim voltak,minden lépès fájt. Elkezdtem sírni,és kértem,hogy haza mehessek,hogy nyugodtam át tudjam gondoloni az egészet. Szerencsére végig mellettem volt Dave és egy szuper kedves midwife,Kerry,aki támogatta az ötletem.
-itthon este 8kot kijött a méhnyák dugó,tehát még mindig volt remény,hogy valami történni fog,de megbeszéltem Davel,hogy ha mégse,akkor kérni fogom a császárt.
Folyt. köv.

No comments:

Post a Comment