Wednesday, 1 March 2017

Mélyponton

Így 5 hónap után ez is eljött. Fáradtság,kialvatlanság,magány. Kis Vikem elfelejtette,hogy kell aludni,csak mellettem és csak mellen,és én így nem tudok pihenni. Az nem zavar,hogy velünk egy ágyba van,söt imádom hallani a kis szuszogását,szagolgatni a feje búbját,de igazán kiköphetné azt a bimbót és aludhatna vagy 3-4 órát egybe. Már kipróbáltuk a tápszert is,hátha éhes,de igazából nem is szopik,csak a komfort... tegnap hajnalba elkezdtem neki magyarázni,hogy mostmár aztán elég,vagy cumizonn vagy az ujját szopja vagy semmi,de nekem elegem van és megyek egy másik szobába aludni (amit persze nem tennék),erre Dave is felkelt,lehozta a gyereket a nappaliba,elaltatta,de mire ágyba tette addigra felkelt és hát persze,hogy csak rajtam aludt vissza. Szerintünk fogzik,mert az ökle mindig a szájába,csorog a nyála és imádja,ha maszírozzuk az ínyét. Na nem is ez a lényeg,hanem emiatt rohadt szar anyának hitt magam,büntudatom lett,alig tudtam visszaaludni,ami ugye nem segít a helyzeten. Dave megnyugtatott,hogy nem csinálok semmit rosszul,a gyerek egyébként egy angyal napközben,lehet vinni társaságba,hagy fözni,takarítani stb. csak na. A magány meg onnan jön,hogy Dave sokat dolgozik,napi 10-11 órát,alig van itthon,az anyukákkal akikkel meg megismerkedtem eggyel se tudtam igazán barátságot kialakítani. Munkatársaim dolgoznak,nekik is gyerek,így magányosan nyomom a kilométereket a babakocsival. Sírtam is már,kicsit attól jobb. Meg tudom,hogy nem tart örökké ez az állapot és imádok anya lenni,de úgy érzem most kicsúszott alólam a talaj és csak a gyerek,házimunka van,nincs ami felpörgessen. Holnap Bookbug,zenecsoport a könyvtárba,oda szeretünk menni,hétvégén meg szabadnapos Dave,kicsit majd átveszi Viket és hátha tudok szunyálni egyet :)

No comments:

Post a Comment